Nagyon nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy Károly alkotásai olyan módon legyenek a nagyközönségnek bemutatva, hogy az az ékszer "mimikája" legyen. A test a mű, a történet a testbeszéd. Mint ahogy egy Anya a gyermekét születésekor elnevezi, olyan érzéssel kell a megszületett alkotásnak is nevet adni, majd fel kell ruházni a hozzá illő szöveggel.
Mióta elkezdtünk együtt dolgozni, azóta megszállottja lettem annak, hogy hallgatom a csiszolás közben hozzáfűzött mondatait, kiselőadásait az éppen "világra jövő" medálról, karkötőről, gyűrűről. Igyekszem gyorsan lejegyezni, mert sajátosak, egyediek ezek is. A kezében lévő porcelán is adja a témát. Elképesztően sok színes sztori is bejön a műhelybe a törött porcelánokkal együtt. Tehát behoz valaki egy Nagymamától megörökölt vázát, ami leesett és apró darabjai törött és miközben átadja elmeséli gyermekkori élményeit...
Vagy a szakkifejezések, melyeket eleddig soha nem hallottam (mára már persze természetesnek tűnnek mellette). Egészen pici gyerek kora óta vizsgálja az anyagok szerkezetét, érdeklődik, kísérletezik az összehangolásukkal, összerakásukkal, tehát ebben nőtt fel, vérében van, bele van kódolva minden porcikájába, mozdulatába, sejtjeibe. Gondolom ebből ered az, hogy színes szóláncokat tud alkotni a kezében megszülető műhöz. Ez is elképesztően különleges, hiszen ez egyben megszólítja azt, akié majd lesz. Van, aki nem csak abba szeret bele, hogy milyen szépséges az ékszer, hanem abba a kedves kifejezésbe, ahogyan Károly elnevezte. https://www.youtube.com/watch?v=7qUM2D7bHQk
.jpg)
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése